Az élet olyan, mint egy hegy. Meg kell mászni, és ha a tetején vagy csak akkor élvezheted és pihenhetsz.
Nézd realisztikusan a problémákat és félig már meg is oldottad őket.
Néha az utunkba sodródik valami, de mivel még nem jött el a mi időnk,
tovább is áll, nem érint meg minket, csak súrol - de azért ahhoz elég
egyértelmű, hogy megértsük.
Az első szerelem csodája, meg ilyesmi. Hihetetlen, micsoda különbség
van aközött, hogy olvasol valamiről, a moziban látod, vagy személyesen
megtapasztalod.
14. fejezet
Itt vagyok..., amit nagyjából úgy lehet lefordítani, hogy inkább meghalnék, mintsem elszakadjak tőled.
Ha az ember jó társaságban tanulhat, ahol a tisztelet tanárok és diákok között kölcsönös, úgy élvezheti munkáját.
Úgy gondolom, minden okkal történik. Az emberek változnak, ezért képes
vagy megtanulni elengedni, a dolgok rossz irányba haladhatnak, ezért
értékelni tudod, amikor jó felé mennek, elhiszed a hazugságokat, de egy
idő után megtanulsz csak magadban bízni. És néha a jó dolgok szétesnek,
hogy jobb dolgok születhessenek.
Megpróbálni elfelejteni valakit, akit szeretsz, olyan, mintha megpróbálnál emlékezni valakire, akit soha sem ismertél.
Jó barátokat nagyon nehéz találni, akik ott vannak neked akkor is,
amikor tévedsz, de közben nem csak azt mondják, amit hallani akarsz. Azt
is hajlandónak kell lenniük elmondani, amit hallanod kell. Ez az oka,
hogy olyan nehéz megtalálni az igaz szerelmet. Mert a szerelem alapja a
barátság, és a barátság nagyon, nagyon ritka.
Egy okos lány csókol, de nem szeret; meghallgat, de nem hisz el mindent; és lelép, mielőtt elhagynák.
Puszi, Noncsi!